A legextrémebb lábbelik

Aki azt hinné, az utóbbi években, évtizedekben bolondultak meg a divattervezők és vettek sokszor elképesztően extrém irányt, azt ki kell ábrándítanunk.

A legkreatívabb tervezők is merítenek a régmúlt korok egyik-másik jellegzetességéből. Nincs új a nap alatt, a divat már csak ilyen.

Mi pedig összegyűjtöttünk nektek néhány meghökkentő darabot.

1. Geta

Aki látta az Egy gésa emlékiratai című filmet, biztosan emlékszik a támasztékokon álló talpú, tangapapucshoz hasonló felsőrészű cipőkre, amikben a nők apró léptekkel tipegve, kecsesen tudtak járni. Ez az európai klumpa japán megfelelője.

i.e 300 óta divat Japánban ez a cipő, tehát semmiképp nem egy új keletű hóbortról beszélünk, még ma is hordják a nem tradicionális öltözékhez is.

Bármennyire hihetetlen, sikerét praktikumának is köszönheti, a haránt támaszték, ami a talpat emeli (nem ritkán 10 cm-re!) célja a sártól megvédeni a lábat, valamint a nyirkos és párás időben jól tud szellőzni a láb benne.

Mi azért elképzeltük, milyen lehet a busz után futni benne…;)

Fotó: japan-zone.com

2. Lótusz cipő

Kínából ered a hagyománya a lábelkötésnek, amely szerencsére ma már egy tiltott szokás. A fiatal lányoknak általában 7 éves koruk körül a jó házasság reményében hajtogatták lábujjaikat a talpuk alá, ami az állandó kötözéstől végérvényesen eldeformálódott. Sokszor a cipő alakját is felvette az optimális esetben lótusz alakú láb, mely tehetetlenné tette tulajdonosát, ezáltal a gazdagság szimbóluma volt, igen nagy becsben tartották. A kilencvenes években még évi 2000 pár cipőt gyártott az a gyár, ami a lótusz lábú nőket szolgálta ki.

Fotó: fotelkalandor.blog.hu

3. Poulaine

Franciaországban járunk a középkorban, de elnézve ezeket a hegyes orrú csodákat Aladdin is megirigyelhette volna. Bármilyen hihetetlen ugyanis, a férfiak viselték elsőként ezeket a cipőket. A 14. század végén az őrület odáig terjedt, hogy már járásra szinte alkalmatlan luxus lett ezen lábbelik viselése. Itt is ugyanaz volt az ideológia, mint a lótusz cipőknél: az viselt ilyet, aki megengedhette magának, hogy ne dolgozzon.

Ezek után miért is csodálkozunk a nők tűsarkúin?

A poulaine lengyel eredete mellett a német területeken is hódított, és senkit nem szólunk meg azért, ha a bohócok jellegzetes csengettyűs topánja jut eszébe róluk, hiszen ezeket a lábbeliket valóban díszítették így.

Az 1386-os sempachi csata során például kétséges volt, hogy a svájciak győzelmét az osztrákok ellen nem a divat imádata okozta-e, ugyanis a csata után alig győzték elhordani a levágott cipőorrokat, amikkel az osztrákok igyekeztek használhatóvá tenni lábbelijüket.

Fotó: Pinterest

4. Paduka

Az ujjgomb ma is divat, a stílusos nyári szandálok egyik tartozéka lehet, azonban itt se higgyük, hogy napjainkban született meg az ötlet egy divattervező fejében.

Indiából származik az egyik legősibb cipőfajta, melyet a hindu vallás hívei viseltek elsősorban, de széles körben elterjedt volt. Keveset tudunk róla, annyit azonban igen, hogy a megemelt fatalp a naptól átforrósított talajtól védett, és voltak szögekkel kirakott talpú változatok is, melyeket főleg aszkéták viseltek spirituális élményekhez jutottak a fájdalmon keresztül.

Fotó: commons.wikimedia.org

5. Chopine

A holdjárók őse. A 16-17. századi velencei hölgyek lábait óvta az út minden szennyétől a chopine. Az akár 80 cm magas talpakon imbolygó hölgyeményeknek sokszor szolgáik segítségére kellett támaszkodniuk, hogy ne veszítsék el egyensúlyukat. Nem csak az arisztokrácia, a kurtizánok és a patríciusok is viselték ezeket az „elefántlábakat”, amik jelenléte súlyos parafahiányt is okozott. Természetesen nekik úgy kellett megválasztaniuk a magasságot, hogy egyedül is tudjanak közlekedni benne.

A talpazat mérete a társadalmi rangot mutatta, és olyannyira elterjedt volt ezen cipők viselése, hogy amelyik házasulandó nő így „verte át” urát a magasságát illetően, annak házasságát utólag megsemmisíthették.

A kétszáz évig tartó divathóbortnak az vetett véget, hogy sok hölgyet ért baleset, amikor egyensúlyát vesztve leesett gólyalábairól.